folytatás...

Amíg kint voltunk 19 napon keresztül, egyszer sem jött hír, hogy meglenne a csomagunk. Felvették ugye az adatainkat, de biztonság esetére meg kellett adni a magyar címünket is, ha netalán nem lenne meg, még kint vagyunk.
Mikor 2 hét múlva se volt hír a csomagról, én már akkor gondoltam, hogy erre vizet ihatok. Közben már ruházkodtam odakint, hazafelé egy teli bőröndöt sikerült ismételten összehoznom.
Már körülbelül 3 hete voltunk itthon, mikor a barátom apukájának csörgött a telefonja, hogy találtak két csomagot, de olvashatatlan rajta a címke, csak sejtik, hogy a miénk lehet, hát másnap kiszállítják. Kezdtem örülni, de a párom leszólt, hogy ne örüljek, kitudja mennyire lesz szétszedve a csomag, mi fog belőle hiányozni... Másnap szombat volt, így gondoltam akkor nincs futárszolgálat, de délután meghozták a bőröndöket. És ami a legfontosabb: épségben, egyben, és minden meg volt benne! Örömtáncot jártam. :D Azért a ruháknak penész szaguk volt, úgyhogy szerintem a csomagunk ott állt jó pár hétig Berlinbe, vagy Frankfurtba....

Mikor megérkeztünk, már éjszaka volt, csak annyira volt erőnk, hogy együnk és zuhantunk is az ágyba. Másnap "hamar" keltünk, aztán siettünk is vásárolni, mert nem járhatunk egy ruhába több napon keresztül. 5-6 órán keresztül vásárolgathattunk, sok dollárt hagytunk ott, de be volt minden szerezve. Emlékszem, nem voltam elragadtatva a nagy amerikától, mert csak brooklynban mozogtunk. Komolyan megkérdeztem magamtól, hogy ezért fizettem ki a repülőjegyet? Aztán másnap a kételyeim eloszoltak. A cél Manhattan volt.
Elmesélhetetlen élmény, hogy az ember fia mennyi mindent átélhet ott. Times Square, Rockefeller Center, Chinatown, Wall Street, WTC, Central Park, Prospect Park, Washington Square Park, Bryant Park...
Felemelő érzés volt sétálgatni a felhőkarcolók között, látni a millió ember pezsgését, a naplementét nézni a visszatükröződő ablakokról...
Kevés költőpénzzel vágtam neki a nagy útnak, ezért én nagyon sajnáltam a belépőket egyes dolgokra. Pl. az Empire State-re 48$ volt a belépő. A Statue of Liberty-re pedig előre elfelejtettünk foglalni jegyet, így a szoborba nem tudtunk bemenni. Javaslat: ha valaki szeretne menni, akkor időben foglaljon! Ez annyit tesz, hogy kb. 3 hónappal előre. (mi májusban néztük, akkor volt a legközelebbi időpont augusztusra...)
Jártunk a mesés Coney Island-en is. Mivel jó volt az idő, nem maradhatott ki a strandolás sem, de mi tovább metróztunk, így kötöttünk ki Brighton Beach-en, és ott nem volt már olyan sok ember, illetve nem volt annyira szemetes a tengerpart, mint közvetlenül Coney Island-en.
A vidámparkot is meglestük, de a páromat nem tudtam meggyőzni, hogy valamire is felüljünk, mert ő már "kiöregedett". Jelzem, 27 éves.... :D

További napjaink szintén Manhattan felfedezésével folytatódott. A WTC helyén nagy munkálatok folytak, így egy hatalmas épületet megkerülve tudtunk a helyszínre jutni. Engem a hideg rázott mindvégig, még ott voltunk. Valami gyönyörű lett az a két szökőkút féleség. Még régebbi blogokban olvastam, hogy ott ellenőrző kapukon kellett keresztül menni, illetve motozás is volt, hát én ebből semmit nem tapasztaltam.
Chinatown-ba érdemes vigyázni a táskákra, én ott nem éreztem magam biztonságba. Folyamatosan jöttek az arcomba a kínaiak, feketék, hogy ezt vegyek - azt vegyek, már a végén magyarul szóltam vissza, annyira idegesítettek. :)
Ami még nagy felfedezés, hogy normális kávét nem tudtam inni sehol. Nem ismerik a kávé fogalmát. Ugyan nem vagyok valami nagy kávés személyiség, de reggelente szoktam inni. Hát a Starbucks-os sem közelíti meg, illetve a kaliforniai szállodás kávé is hányinger volt számomra.

A párom kitalálta, hogy utazzunk el valahova még amerikán belül. Felcsillant a szemem, hogy végre láthatom Miami-t, a vágyálmomat. De ő valami természeti látványosságot akar, nem csak chill-ezni a tengerparton... Így kiegyeztünk, hogy Kaliforniába utazunk, és meglátogatjuk a Yosemite National Park-ot, illetve a Hearst Castle-t. Mindez onnan indult, hogy leskelődtünk ajánlatok után a Tours4fun.com weboldalon, ahol potom 460 dollárért miénk lehetett a buszos kirándulás. Gyors foglalás, még gyorsabb repülőjegy foglalás után már a nyakunkon volt az utazás napja. Természetesen akkor volt gondom a vesémmel, de már nem tudtam mit csinálni. Mivel június 30-án utaztunk és július 3-án értünk vissza, ezért már kb. csillagászati árakat kértek a repülőjegyért, ugye a július 4. miatt.... Megoldottuk végülis, aztán már azon kaptuk magunkat, hogy ott is vagyunk. Indultunk a La Guardiáról hajnalban, itt szerencsére nem lehetett vinni feladandó poggyászt, csak kézit. Át kellett szállnunk Charlotte-ba, majd azután mégegyszer, és estére megérkeztünk a San José International Airport-ra.
Már jó előre megnéztük, hogy juthatunk el a szállodához, de ahhoz villamost is kellett használni, meg buszt is. Nyilván eltévedtünk. :) Amire én nagyon mérges tudok lenni.... De végülis megoldódott a helyzet.

Amit nagyon kiemelnék, mert ismét pórul jártunk: Americas Best Value Inn szállodában szálltunk meg, amivel nincs is probléma, csak ahol mi voltunk környéken, ott csak indiaiak voltak. Rettentően rémisztőek azok az emberek, szerintem fehér lányt még nem láttak, így kb. én voltam a turistalátványosság.
Előre foglaltuk a szállodát, ahol a párom beikszelte, hogy majd bankkártyával fizetünk, de útközben kiderült, hogy lehet készpénzzel is, így inkább azzal fizettünk. Ennek ellenére az a mocskos recepciós elkérte a bankkártyáját a páromnak, és elég sokat szöszmötölt, így nagyon szépen ellopta a bankkártyájának az adatait, amiről később 500$-t leemelt.... Szerencsére akkor már itthon voltunk, így a bank azonnal hívta a barátomat, hogy milyen tranzakció volt Kaliforniába, így egyből tiltották a kártyáját, és jóvá is írták neki a pénzt. Szóval nagyon vigyázzatok, kinek, mikor és miért adjátok oda a kártyátokat!

Másnap hajnalban már indult is a busz, egy Chinatown szerűségnél szálltunk fel, mondanom sem kell, csak mi voltunk a párommal fehérek, meg a buszsöfőr, illetve egy indiai család volt, mindenki más kínai. Kellemetlenül éreztem magam... De legalább az idegenvezető nagyon jól beszélt angolul, minden szavát értettem. A túra annyiból állt, hogy 5 órát utaztunk, 2 pihenő volt közben, meg kajálás (csakis Mc Donald's-ban....), aztán odaértünk a gyönyörű nemzeti parkba, ahol 3x10 percet adtak néhány látványosságnál, hogy tessék fotózkodjál, aztán már mentünk is a szállodába, ahova este 10-re értünk, és másnap már 6:45-kor indultunk, hogy elérjünk a Hearst Castle-be. Az igazat megvallva nem figyeltem, hogy miről híres ez a kastély, de gyönyörű volt. Az óceánpart mellett egy hegytetőn található meg. Amiről biztos híres: nemrégiben Lady Gaga itt forgatta az egyik klipjét. #link

Mivel hosszúra nyúlt a bejegyzés, valamikor folytatom.... :)