Kedves Olvasók!
Az élet elsodor, földhöz vág, darabokra szed. De rajtad múlik, hogy erős maradsz-e.
Nulláról kell elkezdenem mindent, újraépíteni az összes kis darabot, már ami még maradt a régi dolgokból. Rengeteg negatív döntést hoztam az óév utolsó három hónapjában, de nem bánom, már rájöttem. Mindennek meg kellett történnie, hogy egy új fejezetet nyissak az életemben, új vizekre evezhessek, és ne csak terv maradjon mindörökké.
Nem az au-pairkedés mellett teszem le a voksomat, ettől függetlenül maradnak a bloglistában a lányok.
Túlságosan személyesen nem szeretném leírni a múltat, elég annyi, hogy a holtbiztos munkahelyemről leszámoltam egy bizonytalan melóért, ami aztán összejött, majd részben az én hibámból onnan kirúgtak.
Tehát most itt tartok. Nincs munkahelyem, nincsen biztos pont az életemben. De egy véletlen találkozásnak köszönhetően körvonalazódni kezdett bennem valami..
A véletlen találkozás egészen Skóciáig szólít engem. Sohasem volt célom, hogy odakerüljek, jóformán egész Nagy-Britannia unszimpatikus nekem, hiába töltöttem el Londonba is pár napot. De most ez nem fog visszatántorítani. Soha jobban nem akartam ennél jobban semmit, úgy érzem, hogy ezeknek meg kellett történnie, hogy én lépjek most már.
Körülbelül február közepén indulok, és úgy terveztem, hogy ezt a kis blogot újjáélesztem, mert fontos, hogy valahova leírjam a tapasztalataimat, a gyengeségeimet és az erősségeimet.
Hogy akármilyen sötét is az alagút, egyszer végeszakad, csak türelem és kitartás kell. De abból rengeteg.
Hamarosan jelentkezem bővebb információkkal...
