maratoni bejegyzés

És elérkezett ez a pillanat is, mikor van kedvem írni, sőt mitöbb, időm is van.

Nehezen indult a külföldi életem, tele nagyon sok negatív dologgal, de lassan szertefoszlanak azok a csúnya és gonosz szürke felhők a fejem felől.

Megérkeztem anno egy kis városkába, ahol jóformán semmilyen lehetőség nem volt. Ismerős segítségével vettek fel dolgozni ügynökségen keresztül egy bacon gyárba csomagolni. Fél óra után már sírva csináltam, de akkor még várt rám 7,5 óra munka... Fenomenális volt. A supervisornak megmondtam, hogy köszönöm, de ebből én nem kérek. Aztán jött a kalamajka, mert nem igazán voltam vele tisztába, hogy én ismerős által kerültem oda. Nem gondoltam, hogy itt kint is létezik ilyen. Megkaptam a fejtágítást, utálva voltam, feleslegesnek éreztem magam, mivel az is voltam.
Szerencsére a párom 28 nappal később utánam jött, ami egy kissé megkönnyebbülés volt. Továbbra sem talált munkát, de nekem sikerült. Szörnyen örültem!!! A prezzo étteremlánc oszlopos tagja lettem.. Másfél órára :) Annyira mókás. Elmesélem.
Felrakta egy srác egy csoportba, hogy embert keresnek a "floor"-ra. Összevágtam egy CV-t, még aznap rohantam vele be az étteremben. Ekkoriban még féltem megszólalni angolul, és mikor ott álltam az étterem előtt - ami nagyon színvonalas - megint belém ötlött, hogy mi a francot keresek én itt... Hát ide majdhogynem perfekt nyelv kell. Nagy levegőt vettem, besétáltam, kértem a menedzsert... Aki magyar volt :)
Megbeszéltük, hogy másnap menjek vissza délre, aztán majd ott mindent megbeszélünk, mert busy estéjük volt.
Másnap ott volt 11:50-kor, jött is az illetékes, elbeszélgettünk, elmondott mindent, és mondta, hogy menjek vissza trier shift-re 5 órára. Kötelező a fekete ing és fekete cipő. Természetesen nekem egyik sem volt. Így hát szakadó esőbe, nagy rohangálások közepette, de beszereztem mindent, és fáradtan, de boldogan mentem vissza 5-re. Egy-két ember lézengett az étterembe, na mondom ez sem lesz busy, mit fogok csinálni.
Hát, vigyek ki kaját, vigyek ki piát, de mindegyiknek tudni kellett a nevét. Én még életemben nem féltem annyira, mint ott és akkor. Szedjem le az asztalt, töröljem le, rakjam újra. Fényezzem ki az evőeszközöket, rakjam a helyükre, blabla. Eltelt 4 óra úgy, hogy észre se vettem, tényleg akkor pörgés volt. És imádtam! Rá voltam kényszerítve az angolra. Pedig 4 magyar is volt aznap a beosztásban. :)
A menedzser az este végén mondta, hogy holnap majd 5 órakor hív, mert van még egy másik lány, aki holnap jön trier shift-re és majd eldönti, hogy ki a jobb. Bíztam a szerencsémben,de másnap már úgy keltem fel, hogy tudom, hogy sikerült. 5 óra, és telefon sehol.... nem hiszem el. Fél hatkor csak megérkezett a hívás, SIKER. :) És hogy menjek már be megírni a papírokat, meg a beosztást.
2 óra papírmunka volt, szépen megkaptam a beosztásomat, de azt tudni kell, hogy a menedzser másnaptól elment 2 hét "holidayre". Beírt péntek-szombat-vasárnap(anyák napja) estére, 4-5-6 órás shiftekre. Szörnyen örültem.
Eljött a péntek, a shift előtt kapom az sms-t a supervisortól, hogy légyszi, ma ne gyere, nincs busy, meg amúgy is "le kell vágnom az órákat".  (sajnos nem tudok pontosan forditani). Rendben felfogtam.
Szombat este 6-ra bementem, hát 45 perc után azt mondta, hogy mehetek haza 7-kor, mert ma sincs busy (minden asztalnál ültek).
Aznap mindenbe belekötött: nem jól törlöm az evőeszközöket, nem jól rakom fel az asztalt, olyannyira belém verte az ideget, hogy egy kólát szépen elejtettem... Mindegy is.
Bőgve mentem haza, ekkor kaptuk váratlanul a párom egyik barátjától a meghívást hozzájuk. Mivel felcseszett ez a *******, ezért nem érdekelt, hogy másnap egész napos vagyok, kelek hajnalban és megyek dolgozni.
Hát szépen elindultam, beértem, mire kérdezte a supervisor, hogy én minek jöttem?  - Tessék? - kérdeztem vissza. Hát ő küldött nekem smst, hogy nem kell jönni, vannak elegen. Tényleg drágám, mutasd már?! És a kis piros felkiáltójel ott volt az üzenete mögött. Egy "never mind"-dal (mindegy) letudtam, és kisétáltam. Többet nem tettem be oda a lábam.

 A párom barátjánál nagyon jól éreztük magunkat. Amennyire ocsmány helyen laktunk, meglepett, hogy van ettől fentebb. Színvonalasabb. Gyönyörűbb.
Így rá három napra már költöztünk is. Soha nem lehetek elég hálás a barátjának. Rengeteg segítséget kaptunk, és még most is folyamatosan. És még mennyit fogunk. Remélem tudunk belőle viszonozni valamit.

A kedves felesége egy szállodában dolgozik, a takarítóknak ő a főnöke, és egyik napról a másikra kaptam tőle egy sms-t, hogy szívesen vár, ha van kedvem ott dolgozni. Hát hogy a viharba ne! Két óra múlva ott is voltam, papírmunka, köszönöm, szombaton kezdhetsz! :) Jelzem szerdán költöztünk. :D A páromnak már másnap volt munkája.

Tehát nem mindegy, hogy hova megy az ember, és tényleg az ismerősök.... Szerencse is kell azért hozzá, jelenleg ennyi a meglátásom. Egyedüli magyar voltam a szállodában, tegnap jött egy új magyar csajszi. Kicsit idegenkedtem, mert itt kint magyar magyarnak az ellensége. Én próbálok jól viszonyulni hozzá, remélem ő nem lesz olyan, mint a többi.

A szállodai takarításról annyit, hogy 3 csillagos szállodában dolgozok, páratlan a panoráma az épületből, magával ragadó. A munka nem egyszerű, gyorsan és precízen kell csinálni, de ahogy visszahallottam, elégedettek velem szerencsére. Heti egy szabadnapom van, a hétvégék nagyon durvák, reggel 10-től este 6-7ig megállás nélkül takarítás. Szobáról-szobára. És mindig ugyanúgy. Ugyanazt. Kicsit monoton. :)
A sok parti utáni szoba, tele sörösüvegekkel, szeméttel, minden szétdobálva. Hát ennek ugyan nincsen párja! :)

Konkrétumot direkt nem írok, így is bőven elég, hogy a nevem kint van. Azt hiszem egyesek szemét nagyon zavarja, hogy otthonról eltűntem és próbálnak felkeresni, hát íme itt az ízelítő mindenkinek.... :) Lehet irigykedni továbbra és csamcsogni, hogy biztosan a lábam jöttem szétrakni ide. Idióták. :)



Honvágyam egyébként nagyon nincsen. Nekem nem voltak barátaim, haverok, ismerősök, akikkel napi szinten tartottam volna a kapcsolatot. Egyedül a szüleim. De a skype nagyon jó barátunk.
Én már innen nem akarok és nem is fogok hazamenni. Nincs jövőm otthon. Járom is a saját kis utamat és igyekszem megvalósítani itt a legnagyobb álmom. Mert úgy is sikerülni fog. Csak kitartás kell. :)

Ennyit rólam így nagy vonalakban, mert lenne még mit írnom... De már ez is több, mint a semmi!

(a legjobb módja annak, hogy megjósold a jövőt, ha megalkotod.)

Last chance

Utolso cernaszal tartja a lelket bennem. Ujabb rossz dontesek sorozata, ami oruletbe kerget engem es bajba sodor masokat. Nem latom a felhok felett a napot.
Megkaptam a fejmosast, csak nem ertem miert kell mindig idaig jutnom. Nem vagyok tisztaban a helyzetek sulyossagaval.
Kaptam egy utolso utani eselyt. Most kell igazan megmutatnom. Aztan pedig konnyebb lesz. De konnyu soha.
Tudom es erzem, hogy ez az EN utam. Es csak azert is megmutatom!

"az igazi siker ott kezdodik, mikor masok feladjak. "

Ha biztos pont lesz az eletemben, akkor jovok egy maratoni hosszusagu bejegyzessel, hogy miert, es hogyan kerultem oda, ahova.

I arrived

Mikor elindulsz a nagyvilagba....  Es a repulon azt a kerdest teszed fel magadnak, hogy "mit keresek en itt?"...  Na az nem a legegyszerubb szituacio.
Mikor rajossz, hogy mar senki nem fog helyetted mosni, fozni, takaritani, es radobbensz, hogy anyukad mennyi mindent megtett erted.
Felbecsülhetetlen mikor eleted elso borsofozeleke sikerul, es majdnem olyan, mint az anyukade.
Amikor csak az tart eletben, hogy a skypeolásokat varod.
Es meg mennyi minden kovetkezik....
Apro dolgok, megis mennyit szamitanak.

nothings ever what i expect

Igazából annyi írnivalóm lenne, csak nem tudom a gondolataimat összeszedni. Most még minden olyan össze-vissza, egyszerűen nem tudok belegondolni, hogy mit, miért és hogyan. Talán egy kicsit ülepedni kell hagyni a dolgokat, aztán menni fog.

Előttem egy hatalmas lehetőség, ha minden igaz, akkor már 15-én új országban kezdhetem el újra felépíteni önmagamat. Nem titok, hogy úgy gondolok erre a lehetőségre, hogy ez egy új fejezet lesz az életemben. Ezt később majd bővebben kifejtem.

let the new life begin

Kedves Olvasók!

Mérföldkőhöz érkeztem. Folytatom a blogot, mert szükségem van, hogy valamilyen formában kiadjam az elmúlt hónapok stressz-faktorait.

Az élet elsodor, földhöz vág, darabokra szed. De rajtad múlik, hogy erős maradsz-e.

Nulláról kell elkezdenem mindent, újraépíteni az összes kis darabot, már ami még maradt a régi dolgokból. Rengeteg negatív döntést hoztam az óév utolsó három hónapjában, de nem bánom, már rájöttem. Mindennek meg kellett történnie, hogy egy új fejezetet nyissak az életemben, új vizekre evezhessek, és ne csak terv maradjon mindörökké.

Nem az au-pairkedés mellett teszem le a voksomat, ettől függetlenül maradnak a bloglistában a lányok.

Túlságosan személyesen nem szeretném leírni a múltat, elég annyi, hogy a holtbiztos munkahelyemről leszámoltam egy bizonytalan melóért, ami aztán összejött, majd részben az én hibámból onnan kirúgtak.
Tehát most itt tartok. Nincs munkahelyem, nincsen biztos pont az életemben. De egy véletlen találkozásnak köszönhetően körvonalazódni kezdett bennem valami..

A véletlen találkozás egészen Skóciáig szólít engem. Sohasem volt célom, hogy odakerüljek, jóformán egész Nagy-Britannia unszimpatikus nekem, hiába töltöttem el Londonba is pár napot. De most ez nem fog visszatántorítani. Soha jobban nem akartam ennél jobban semmit, úgy érzem, hogy ezeknek meg kellett történnie, hogy én lépjek most már.
Körülbelül február közepén indulok, és úgy terveztem, hogy ezt a kis blogot újjáélesztem, mert fontos, hogy valahova leírjam a tapasztalataimat, a gyengeségeimet és az erősségeimet.
Hogy akármilyen sötét is az alagút, egyszer végeszakad, csak türelem és kitartás kell. De abból rengeteg.

Hamarosan jelentkezem bővebb információkkal...

nem sok új

Frissítettem a bloglistát, lehet belőle csemegézni :)

Más: holnap elkezdem a kresz tanfolyamot. Kis lépés, de haladok előre. 

folytatás...

Amíg kint voltunk 19 napon keresztül, egyszer sem jött hír, hogy meglenne a csomagunk. Felvették ugye az adatainkat, de biztonság esetére meg kellett adni a magyar címünket is, ha netalán nem lenne meg, még kint vagyunk.
Mikor 2 hét múlva se volt hír a csomagról, én már akkor gondoltam, hogy erre vizet ihatok. Közben már ruházkodtam odakint, hazafelé egy teli bőröndöt sikerült ismételten összehoznom.
Már körülbelül 3 hete voltunk itthon, mikor a barátom apukájának csörgött a telefonja, hogy találtak két csomagot, de olvashatatlan rajta a címke, csak sejtik, hogy a miénk lehet, hát másnap kiszállítják. Kezdtem örülni, de a párom leszólt, hogy ne örüljek, kitudja mennyire lesz szétszedve a csomag, mi fog belőle hiányozni... Másnap szombat volt, így gondoltam akkor nincs futárszolgálat, de délután meghozták a bőröndöket. És ami a legfontosabb: épségben, egyben, és minden meg volt benne! Örömtáncot jártam. :D Azért a ruháknak penész szaguk volt, úgyhogy szerintem a csomagunk ott állt jó pár hétig Berlinbe, vagy Frankfurtba....

Mikor megérkeztünk, már éjszaka volt, csak annyira volt erőnk, hogy együnk és zuhantunk is az ágyba. Másnap "hamar" keltünk, aztán siettünk is vásárolni, mert nem járhatunk egy ruhába több napon keresztül. 5-6 órán keresztül vásárolgathattunk, sok dollárt hagytunk ott, de be volt minden szerezve. Emlékszem, nem voltam elragadtatva a nagy amerikától, mert csak brooklynban mozogtunk. Komolyan megkérdeztem magamtól, hogy ezért fizettem ki a repülőjegyet? Aztán másnap a kételyeim eloszoltak. A cél Manhattan volt.
Elmesélhetetlen élmény, hogy az ember fia mennyi mindent átélhet ott. Times Square, Rockefeller Center, Chinatown, Wall Street, WTC, Central Park, Prospect Park, Washington Square Park, Bryant Park...
Felemelő érzés volt sétálgatni a felhőkarcolók között, látni a millió ember pezsgését, a naplementét nézni a visszatükröződő ablakokról...
Kevés költőpénzzel vágtam neki a nagy útnak, ezért én nagyon sajnáltam a belépőket egyes dolgokra. Pl. az Empire State-re 48$ volt a belépő. A Statue of Liberty-re pedig előre elfelejtettünk foglalni jegyet, így a szoborba nem tudtunk bemenni. Javaslat: ha valaki szeretne menni, akkor időben foglaljon! Ez annyit tesz, hogy kb. 3 hónappal előre. (mi májusban néztük, akkor volt a legközelebbi időpont augusztusra...)
Jártunk a mesés Coney Island-en is. Mivel jó volt az idő, nem maradhatott ki a strandolás sem, de mi tovább metróztunk, így kötöttünk ki Brighton Beach-en, és ott nem volt már olyan sok ember, illetve nem volt annyira szemetes a tengerpart, mint közvetlenül Coney Island-en.
A vidámparkot is meglestük, de a páromat nem tudtam meggyőzni, hogy valamire is felüljünk, mert ő már "kiöregedett". Jelzem, 27 éves.... :D

További napjaink szintén Manhattan felfedezésével folytatódott. A WTC helyén nagy munkálatok folytak, így egy hatalmas épületet megkerülve tudtunk a helyszínre jutni. Engem a hideg rázott mindvégig, még ott voltunk. Valami gyönyörű lett az a két szökőkút féleség. Még régebbi blogokban olvastam, hogy ott ellenőrző kapukon kellett keresztül menni, illetve motozás is volt, hát én ebből semmit nem tapasztaltam.
Chinatown-ba érdemes vigyázni a táskákra, én ott nem éreztem magam biztonságba. Folyamatosan jöttek az arcomba a kínaiak, feketék, hogy ezt vegyek - azt vegyek, már a végén magyarul szóltam vissza, annyira idegesítettek. :)
Ami még nagy felfedezés, hogy normális kávét nem tudtam inni sehol. Nem ismerik a kávé fogalmát. Ugyan nem vagyok valami nagy kávés személyiség, de reggelente szoktam inni. Hát a Starbucks-os sem közelíti meg, illetve a kaliforniai szállodás kávé is hányinger volt számomra.

A párom kitalálta, hogy utazzunk el valahova még amerikán belül. Felcsillant a szemem, hogy végre láthatom Miami-t, a vágyálmomat. De ő valami természeti látványosságot akar, nem csak chill-ezni a tengerparton... Így kiegyeztünk, hogy Kaliforniába utazunk, és meglátogatjuk a Yosemite National Park-ot, illetve a Hearst Castle-t. Mindez onnan indult, hogy leskelődtünk ajánlatok után a Tours4fun.com weboldalon, ahol potom 460 dollárért miénk lehetett a buszos kirándulás. Gyors foglalás, még gyorsabb repülőjegy foglalás után már a nyakunkon volt az utazás napja. Természetesen akkor volt gondom a vesémmel, de már nem tudtam mit csinálni. Mivel június 30-án utaztunk és július 3-án értünk vissza, ezért már kb. csillagászati árakat kértek a repülőjegyért, ugye a július 4. miatt.... Megoldottuk végülis, aztán már azon kaptuk magunkat, hogy ott is vagyunk. Indultunk a La Guardiáról hajnalban, itt szerencsére nem lehetett vinni feladandó poggyászt, csak kézit. Át kellett szállnunk Charlotte-ba, majd azután mégegyszer, és estére megérkeztünk a San José International Airport-ra.
Már jó előre megnéztük, hogy juthatunk el a szállodához, de ahhoz villamost is kellett használni, meg buszt is. Nyilván eltévedtünk. :) Amire én nagyon mérges tudok lenni.... De végülis megoldódott a helyzet.

Amit nagyon kiemelnék, mert ismét pórul jártunk: Americas Best Value Inn szállodában szálltunk meg, amivel nincs is probléma, csak ahol mi voltunk környéken, ott csak indiaiak voltak. Rettentően rémisztőek azok az emberek, szerintem fehér lányt még nem láttak, így kb. én voltam a turistalátványosság.
Előre foglaltuk a szállodát, ahol a párom beikszelte, hogy majd bankkártyával fizetünk, de útközben kiderült, hogy lehet készpénzzel is, így inkább azzal fizettünk. Ennek ellenére az a mocskos recepciós elkérte a bankkártyáját a páromnak, és elég sokat szöszmötölt, így nagyon szépen ellopta a bankkártyájának az adatait, amiről később 500$-t leemelt.... Szerencsére akkor már itthon voltunk, így a bank azonnal hívta a barátomat, hogy milyen tranzakció volt Kaliforniába, így egyből tiltották a kártyáját, és jóvá is írták neki a pénzt. Szóval nagyon vigyázzatok, kinek, mikor és miért adjátok oda a kártyátokat!

Másnap hajnalban már indult is a busz, egy Chinatown szerűségnél szálltunk fel, mondanom sem kell, csak mi voltunk a párommal fehérek, meg a buszsöfőr, illetve egy indiai család volt, mindenki más kínai. Kellemetlenül éreztem magam... De legalább az idegenvezető nagyon jól beszélt angolul, minden szavát értettem. A túra annyiból állt, hogy 5 órát utaztunk, 2 pihenő volt közben, meg kajálás (csakis Mc Donald's-ban....), aztán odaértünk a gyönyörű nemzeti parkba, ahol 3x10 percet adtak néhány látványosságnál, hogy tessék fotózkodjál, aztán már mentünk is a szállodába, ahova este 10-re értünk, és másnap már 6:45-kor indultunk, hogy elérjünk a Hearst Castle-be. Az igazat megvallva nem figyeltem, hogy miről híres ez a kastély, de gyönyörű volt. Az óceánpart mellett egy hegytetőn található meg. Amiről biztos híres: nemrégiben Lady Gaga itt forgatta az egyik klipjét. #link

Mivel hosszúra nyúlt a bejegyzés, valamikor folytatom.... :)