Nehezen indult a külföldi életem, tele nagyon sok negatív dologgal, de lassan szertefoszlanak azok a csúnya és gonosz szürke felhők a fejem felől.
Megérkeztem anno egy kis városkába, ahol jóformán semmilyen lehetőség nem volt. Ismerős segítségével vettek fel dolgozni ügynökségen keresztül egy bacon gyárba csomagolni. Fél óra után már sírva csináltam, de akkor még várt rám 7,5 óra munka... Fenomenális volt. A supervisornak megmondtam, hogy köszönöm, de ebből én nem kérek. Aztán jött a kalamajka, mert nem igazán voltam vele tisztába, hogy én ismerős által kerültem oda. Nem gondoltam, hogy itt kint is létezik ilyen. Megkaptam a fejtágítást, utálva voltam, feleslegesnek éreztem magam, mivel az is voltam.
Szerencsére a párom 28 nappal később utánam jött, ami egy kissé megkönnyebbülés volt. Továbbra sem talált munkát, de nekem sikerült. Szörnyen örültem!!! A prezzo étteremlánc oszlopos tagja lettem.. Másfél órára :) Annyira mókás. Elmesélem.
Felrakta egy srác egy csoportba, hogy embert keresnek a "floor"-ra. Összevágtam egy CV-t, még aznap rohantam vele be az étteremben. Ekkoriban még féltem megszólalni angolul, és mikor ott álltam az étterem előtt - ami nagyon színvonalas - megint belém ötlött, hogy mi a francot keresek én itt... Hát ide majdhogynem perfekt nyelv kell. Nagy levegőt vettem, besétáltam, kértem a menedzsert... Aki magyar volt :)
Megbeszéltük, hogy másnap menjek vissza délre, aztán majd ott mindent megbeszélünk, mert busy estéjük volt.
Másnap ott volt 11:50-kor, jött is az illetékes, elbeszélgettünk, elmondott mindent, és mondta, hogy menjek vissza trier shift-re 5 órára. Kötelező a fekete ing és fekete cipő. Természetesen nekem egyik sem volt. Így hát szakadó esőbe, nagy rohangálások közepette, de beszereztem mindent, és fáradtan, de boldogan mentem vissza 5-re. Egy-két ember lézengett az étterembe, na mondom ez sem lesz busy, mit fogok csinálni.
Hát, vigyek ki kaját, vigyek ki piát, de mindegyiknek tudni kellett a nevét. Én még életemben nem féltem annyira, mint ott és akkor. Szedjem le az asztalt, töröljem le, rakjam újra. Fényezzem ki az evőeszközöket, rakjam a helyükre, blabla. Eltelt 4 óra úgy, hogy észre se vettem, tényleg akkor pörgés volt. És imádtam! Rá voltam kényszerítve az angolra. Pedig 4 magyar is volt aznap a beosztásban. :)
A menedzser az este végén mondta, hogy holnap majd 5 órakor hív, mert van még egy másik lány, aki holnap jön trier shift-re és majd eldönti, hogy ki a jobb. Bíztam a szerencsémben,de másnap már úgy keltem fel, hogy tudom, hogy sikerült. 5 óra, és telefon sehol.... nem hiszem el. Fél hatkor csak megérkezett a hívás, SIKER. :) És hogy menjek már be megírni a papírokat, meg a beosztást.
2 óra papírmunka volt, szépen megkaptam a beosztásomat, de azt tudni kell, hogy a menedzser másnaptól elment 2 hét "holidayre". Beírt péntek-szombat-vasárnap(anyák napja) estére, 4-5-6 órás shiftekre. Szörnyen örültem.
Eljött a péntek, a shift előtt kapom az sms-t a supervisortól, hogy légyszi, ma ne gyere, nincs busy, meg amúgy is "le kell vágnom az órákat". (sajnos nem tudok pontosan forditani). Rendben felfogtam.
Szombat este 6-ra bementem, hát 45 perc után azt mondta, hogy mehetek haza 7-kor, mert ma sincs busy (minden asztalnál ültek).
Aznap mindenbe belekötött: nem jól törlöm az evőeszközöket, nem jól rakom fel az asztalt, olyannyira belém verte az ideget, hogy egy kólát szépen elejtettem... Mindegy is.
Bőgve mentem haza, ekkor kaptuk váratlanul a párom egyik barátjától a meghívást hozzájuk. Mivel felcseszett ez a *******, ezért nem érdekelt, hogy másnap egész napos vagyok, kelek hajnalban és megyek dolgozni.
Hát szépen elindultam, beértem, mire kérdezte a supervisor, hogy én minek jöttem? - Tessék? - kérdeztem vissza. Hát ő küldött nekem smst, hogy nem kell jönni, vannak elegen. Tényleg drágám, mutasd már?! És a kis piros felkiáltójel ott volt az üzenete mögött. Egy "never mind"-dal (mindegy) letudtam, és kisétáltam. Többet nem tettem be oda a lábam.
A párom barátjánál nagyon jól éreztük magunkat. Amennyire ocsmány helyen laktunk, meglepett, hogy van ettől fentebb. Színvonalasabb. Gyönyörűbb.
Így rá három napra már költöztünk is. Soha nem lehetek elég hálás a barátjának. Rengeteg segítséget kaptunk, és még most is folyamatosan. És még mennyit fogunk. Remélem tudunk belőle viszonozni valamit.
A kedves felesége egy szállodában dolgozik, a takarítóknak ő a főnöke, és egyik napról a másikra kaptam tőle egy sms-t, hogy szívesen vár, ha van kedvem ott dolgozni. Hát hogy a viharba ne! Két óra múlva ott is voltam, papírmunka, köszönöm, szombaton kezdhetsz! :) Jelzem szerdán költöztünk. :D A páromnak már másnap volt munkája.
Tehát nem mindegy, hogy hova megy az ember, és tényleg az ismerősök.... Szerencse is kell azért hozzá, jelenleg ennyi a meglátásom. Egyedüli magyar voltam a szállodában, tegnap jött egy új magyar csajszi. Kicsit idegenkedtem, mert itt kint magyar magyarnak az ellensége. Én próbálok jól viszonyulni hozzá, remélem ő nem lesz olyan, mint a többi.
A szállodai takarításról annyit, hogy 3 csillagos szállodában dolgozok, páratlan a panoráma az épületből, magával ragadó. A munka nem egyszerű, gyorsan és precízen kell csinálni, de ahogy visszahallottam, elégedettek velem szerencsére. Heti egy szabadnapom van, a hétvégék nagyon durvák, reggel 10-től este 6-7ig megállás nélkül takarítás. Szobáról-szobára. És mindig ugyanúgy. Ugyanazt. Kicsit monoton. :)
A sok parti utáni szoba, tele sörösüvegekkel, szeméttel, minden szétdobálva. Hát ennek ugyan nincsen párja! :)
Konkrétumot direkt nem írok, így is bőven elég, hogy a nevem kint van. Azt hiszem egyesek szemét nagyon zavarja, hogy otthonról eltűntem és próbálnak felkeresni, hát íme itt az ízelítő mindenkinek.... :) Lehet irigykedni továbbra és csamcsogni, hogy biztosan a lábam jöttem szétrakni ide. Idióták. :)
Honvágyam egyébként nagyon nincsen. Nekem nem voltak barátaim, haverok, ismerősök, akikkel napi szinten tartottam volna a kapcsolatot. Egyedül a szüleim. De a skype nagyon jó barátunk.
Én már innen nem akarok és nem is fogok hazamenni. Nincs jövőm otthon. Járom is a saját kis utamat és igyekszem megvalósítani itt a legnagyobb álmom. Mert úgy is sikerülni fog. Csak kitartás kell. :)
Ennyit rólam így nagy vonalakban, mert lenne még mit írnom... De már ez is több, mint a semmi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése